Töltött tengeri csiga – Caracoles de mar rellenos

27 02 2009

Aki sokat ját piacra jól tudja, hogy a legfontosabb jóban lenni a hentesekkel és a halasokkal. Ki kell alakítani egy bensőséges kapcsolatot, és ez hosszú fáradtságos munka szokott lenni. Lassan kell megnyerni a  hozzáértőnek, szép árúval rendelkezőnek, tisztának, szimpatikusnak tartott vagy egyéb más szempontok miatt kiszemelt árús bizalmát. Rendre meg kell jelenni színe előtt, rövid velős társalgást folytatni, érdekesnek vagy különlegesnek feltűnni, hogy érdeklődését irányunkban felkeltsük. Résen kell lenni ha apróbb/nagyobb cselekhez folyamodnék az árúsítás során, mint játék a mérleggel, kosarunkba nem friss árú becsempészésének kísérlete, hibás számolás. Mindezen próbákat kiállva tehetünk csak szert az igaz hentesre/halasra, aki bizony sokszor igazabb mint a legigazabb barát.

Ők azok a fura kagylószerűek...

Ők azok a fura kagylószerűek...

Én nemrég érkeztem meg ide Argentínába, Córdobába, ami Buenos Aires után a második legnagyobb város, körülbelül akkora, mint Budapest (területét és lakosságát tekintve is). A házunktól tíz perc séta az Északi Piac, én minden kedden itt vásárolok be. Általában a szokásos dolgokon felül amire mindig szükségünk van, nem készítek listát, először körbejárom a piacot mi a kínálat és mik az árak, majd a második körben vásárolok.

Mivel még nem jól beszélem a spanyolt és amúgy is egy kilométerről kiszúrják, hogy európai vagyok, a halasokkal a következő trükkhöz folyamodtam: körbejártam a pultot (csak egy halas van sajnos a piacon igaz, hogy gyönyörű az árújuk és nagy a választék), élénken mosolyogtam, már többször odajöttek, hogy segíthetnek e mondtam nézelődök, aztán amikor feltűnt egy szakértő vásárló mellésodródtam elegánsan, nézegettem amint válogatott, és egy csupamosollyal megkérdeztem, hogy vajon ő mit csinál majd ebből a halból/rákból/akármiből amit éppen nézegetett. Erre lelkesen elkezdte magyarázni a saját receptjét, nemsokára csatlakozott hozzánk az egyik árús, és máris átestem a tűzkeresztségen. Innen már baráti beszélgetésként folytatódott, honnan jöttél, ja de jó Magyaroszág, mit csinálsz, jaj dejó a nővérem is grafikus, szerintem vigyél ebből, ez most jött és így és így csináld meg.  🙂 a horog bekapódott, a csapda lecsapódott ahogy tetszik, azóta minden kedden kapok egy újabb receptet és veszem lelkesen a halat/rákot/akármit.

Akármi. Hát igen ezen a pár héttel ezelőtti kedden a szokásos kalamárihegy helyett ott jobbra, egy valami óriás kagylófélének tűnő dolog fogadott, aminek a nevét másodszori megkérdezés után is elfelejtettem és mivel presztízsveszteség nélkül nem úsztam volna meg a harmadszori próbálkozást, inkább lemondtam róla. Receptem már úgyis volt, hiszen amit megláttam egy bácsit lelkesen válogatni, ráugrottam és kikérdeztem, ő hogyan csinálja. Azt mondta, paradicsomos szószban pörköltszerűen csinálja meg. Nagyon jó, nagyon jó de hogy hívják?

Főzzük a caracolt.

Hazaértem, gyorsan felhívtam a barátnőmet skypeon és megmutattam neki a tetemeket. Mondja caracol. Akkor esett le, hogy csiga, csak simán csigának hívják. Tengeri csiga. Áááá. Igen udvariasnak tartom innentől fogva a halaslegényeket, hogy nem nevettek a szemembe a bénázásom miatt…

Szóval kaptam receptet Annától is, és ha legközelebb is kapok csigát kipróbálom azt a receptet is, de aznap a töltött csiga mellett döntöttem…

Nem tudom lehet-e kapni Pesten. Talán a szuper halasoknál a csarnokban?

Hozzávalók

3 tengeri csiga (ez bizony 3 emberes adag, egy ember egyedül nem nagyon tud többet megenni)

– hagyma 1,5 fej

– 2 gerezd fokhagyma

– 2 paradicsom

– húsos szalonna

– babérlevél, só, bors

– citrom

– petrezselyem

– egy kis pohár száraz, fehér bor

– zsemlemorzsa

Elkészítés

Alaposan megmosom a csigákat. Hideg sós vízben felteszem főni egy fél hagymával, egy gerezd fokhagymával, és egy babérlevéllel. A három csigám olyan egy órát főtt lassú tűzön, ekkor kivettem őket a vízből, amit leszűrtem és félretettem a mártáshoz. A csigák ekkorra már szinte maguktól kijöttek a házukból, a belső szerveiket, amik a csigaházban rejtőztek, levágtam róluk. A húst feldaraboltam apró kockákra, (ruganyos állaga van), serpenyőben húsos szalonnán hagymát pirítottam, fokhagymát,  kapott egy fél pohár fehér bort és megvártam míg felszívja/elfővi a bort, majdkét felkockázott paradicsomot dobtam rá, sóztam, borsoztam, kicsit öseforraltam,majd kapott egy fél citromlevet és egy marék vágott petrezselymet. Végül hozzákevertem  a csigahúst átforrósítottam vele, levettem a tűzről és kenyérmorzsát reszeltem rá. Összekevertem, hagytam kicsit szikkadni a morzsát és betöltöttem a kitisztított szárazra törölt csigaházakba. Egy kis tepsi aljára nagyszemű sót szórtan, épp csak annyit, hogy a csigák biztonsággal megálljanak rajta a nyílással felfelé, hogy ne veszítsenek folyadékot a sütéskor.

Kb. 180 fokos sütőben (gázom van,azon közepes fokozat) 20 percet sütöttem.

Ilyen lett.

Készen vannak.

Az íze igen, magában hordozza a klasszikus csigaízt, és egy igazi fehérjebomba, de finom tengeri kagyló felhangokat kap, könnyebben élvezhető és ami a lényeg a szakács sem “telik el a szagával”  főzés közben mint a szárazföldi csigák készítésekor. Salátával és friss kenyérrel ettük, én néha csöpögtettem rá citromot. Ja és olyan sok csigahús sikeredett, hogy hiába tömködtem meg jó szorosan a csigaházakat, kimaradt egy egész csigára való töltelék. Ezt  lefagyasztotta és egy héttel később 4 felvert tojással összekeverve, lapos vajazott, lisztezett tortaformában egy kis sós tortát csináltam belőle előételnek. A csiga hasznos állat, pláne ha tengeri.

Reklámok

Műveletek

Information

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s




%d blogger ezt kedveli: