Alfajores de maizena

25 02 2009

Gondolom minden nővel megesett már, hogy tanúja volt egy-egy, a férfiúi felismerés magasztos pillanatának… Ilyenkor szinte hallani a véljük a kinyilatkoztatást kísérő fanfárokat, angyalok ujjacskái pengetik a hárfahúrokat miközben a szóban forgó férfiú, komor, már-már lesújtó pillantással tekint női párjára és a következőt mondja vádlón: “Nem csinálsz sosem pacalpörköltet!”
Ilyenkor a női egyed kifinomult antennái megérezik a kijelentés mögöttes tartalmát (ami valójában felszólítás cselekvésre), és arra ösztökélik őt, hogy rohanjon a következő henteshez és vegyen annak a drága embernek pacalpörköltre valót.

alfajores de maizena2

Épp a Szabadság nevű szupermarketben álltam gyanútlanul F. mellett, amikor megnyíltak az egek és ezt hallottam: “Hmm.. (mondta és kivárt…) ….azért Alfajores de maizena-t csinálhatnál néha…” Rásandítottam, mert ritkán áll elő kívánságokkal, de amint a fanfárhangokat meghallottam rögtön mondtam: “persze, persze…” Annyit tudtam, hogy az alfajores egy klasszikus argentin sütemény, olyan, mint a mi ischlerünk, pilótakekszünk (két réteg tésztakorong között édes töltelék). A maizena mibenlétéről viszont fogalma se volt F.-nek, illetve az “olyan fehér színű por…maizena, na, nem tudod mi az??” magyarázatokkal élt…

Másnap beleástam magamat az alfajores irodalomba… (ejtsd álfáhóresz (dé máíszená))
Arab eredetű édesség, mint sok más étel itt Argentínában. A mór hódítással terjedt el Spanyolországban (az arab “alfahúa” szó jelentése: mézes kenyér) és a spanyol hódítók elhozták Amerikába. Itt változtak a hozzávalók, a töltelékek, mindenki a saját szája ízére formálta, csokoládé vagy cukormázöntetekkel látta el és nemzeti édességgé nőtte ki magát.
Azon gondolkoztam nekünk mi is a nemzeti édességünk… Van-e ilyen egyáltalán? A palacsinta és almás pitében maradtam magammal, kíváncsi lennék ti mit gondoltok…
Az alfajores itt a természetes létezés része..mint a Túró Rudi! Elmész vásárolni, egy-két Túró Rudi becsúszik a kosárba….valahogy… Itt ugyanez, csak kerek formájú és nem kell a hűtőpulthoz menned érte, hanem, ha kihagytad a kilométer hosszúságú sütis polcrendszert a boltban, akkor még a pénztárnál 8-10 fajta alfajores közül biztosan választhatsz…

alfajores de maizena

Az alfajores azonnali boldogságforrás, a függőség azonnal kialakul fogyasztásakor. Szádba veszed, nyelveden szétolvad a könnyű tészta és a dulce de leche karamella íze belülről simogat. Édes és kerek boldogság.
A dulce de leche (Dúlsze dé lécsé) krémről későbben értekezem, még keresem az autentikus forrást…

Hozzávalók:
-20 dkg finomliszt
– 30 dkg étkezési (kukorica)keményítő (hopp megvan mit jelent a maizena,avagy fecúla de mais)
– 25 dkg cukor
– 2 kiskanál sütőpor
– fél kiskanál szódabikarbóna
– 3 nagy/4 kicsi tojássárgája
– 1.5 evőkanál konyak (opcionális)
– 1 citrom reszelt héja
Töltelék
– Dulce de leche /ha ez nincs akkor édes!! szilva/barack lekvár
– kókuszreszelék

Elkészítése:
A vajat a cukorral habosra verjük, lassan hozzákeverjük a tojássárgájákat, végül a citrom reszelt héját, és a konyakot /más alkoholokat (ne legyenek túl erős ízűek: a sárgadinnyelikőr nem ide való!!)/ …de ki is lehet hagyni, mint ahogyan én tettem.
A meglévőkhöz hozzá keverjük a száraz alapanyagokat, és egységes tésztát gyúrunk belőle, fél órára a hűtőbe tesszük
A tésztát kinyújtjuk fél centi magasságra, kiszaggatjuk vmilyen kerek vágóélű, erre alkalmatos eszközzel. A klasszik alfajores de maizena átmérő 4 cm, de amikor én merészeltem ilyen kicsiket kiszaggatni, azonnal jött a kritika, hogy miért spórolok a süti méretén. Ekkor áttértem a kb. 7 cm-es átmérőre.
A sütőt 190 C-ra melegítjük (közepes hőmérséklet) és 10 percig sütjük (persze mindez sütőfüggő, vigyázni a gonosz sütőkkel akik mást mutatnak magukról mint amik valójában!!) Sütőből kivéve, hagyjuk kihűlni. Ez fontos mert a keményítőtől roppanós könnyű tésztát kapunk, ami melegen könnyen morzsálódik.
És akkor itt jön a töltelék. Ha épp van otthon dulce de leche, akkor bőségesen megkenve az egyes darabokat egymáshoz ragasztunk egy pár korongot. Ha ez nincs kéznél, akkor lekvárt használunk, épp mint az Ischlernél. Kissé összenyomjuk a két tésztakorongot és a már előre elkészített kókuszreszelékes tálkában megforgatjuk az illesztésnél kilógó töltelékrészt. Azért, hogy mindenhol jó kókuszos legyen.

És kész. Elrakjuk vmi jó kis sütis dobozba és amikor úgy érezzük elővesszük. A reggeli és a délután 5-6 óra a legtipikusabb időpont a fogyasztásra, (maté teázás közben ideális) és a cél az lenne, hogy ezzel a mennyiséggel biztonságosan kihúzzuk másfél/két hétig amíg új adagot nem készítünk. A tapasztalat szerint férfitársunk, aki a sütit elkészültekor a “jó. jó, kicsit száraz” megjegyzéssel illette, 3 nap alatt eltüntette a mennyiséget….

Reklámok

Műveletek

Information

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s




%d blogger ezt kedveli: